Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kosztolányi Dezső : Nők Nem kamasz-szerelem kis hevületében beszélek. Az élet közepén, megkoszorúzva női karoktól vallok, nõk, rokonaim. Most már elmondhatom, hogy oly közel voltatok hozzám, mint senki más, s szeretlek is benneteket. Zavarosak, mint én, termékenyek, mint én, zavaros források, melyekbõl aranyat mostam, igazi aranyat. Természet tündérei, szeszélyesek és kiszámíthatatlanok, de igazabbak a meddõ gondolatnál, a büszke hazugnál, a csontos, ijesztõ, gyilkos férfinál. Hová is futhatnék én, kócos fejemmel, költészetemmel, rettenetesen cikázó tétovaságommal, ha nem volnátok ti, megértõk, megbocsátók, elvtelen szentek, jámbor pogányok, bizonytalan jók, valóság hû sáfárjai. Ha varrtok, vagy vajat mértek, kirakatot szemléltek komolykodó szakértelemmel, s hócipõben topogtok, kecsesen, de balogul is, mint az albatroszok, fölkacagok az örömtõl, hogy vagytok, és én is vagyok mellettetek. Hozzátok kötözött engem a végzet, örökkévalóan, köldökzsinórral, azután a vágyak eleven kötelével, hogy mélyetekben keressem az utat az élet felé, s öletekbe ejtsem le terhes koponyámat. Nem egy, hanem mindegyik. Mindegyik leányom, mindegyik feleségem, mindegyik barátnõm, rejtélyes kedvesem. Mindegyik anyám. Arany Viktor : Nőnapra Ó, NŐ! Miért van ez, Hogy se veled, se nélküled? Hol van a tövis, Melyet ha kihúzok Veled is, nélküled is?

 

 

 

 

 

 

Köszönöm

 

"Köszönöm Istenem az Édesanyámat!

Amíg Ő véd engem, nem ér semmi bánat!

Körülvesz virrasztó, áldó szeretettel,

Értem éjjel-nappal dolgozni nem restel.

Áldott teste, lelke csak érettem fárad,

Köszönöm, Istenem az Édesanyámat!"

***********************************************

Öntözgetem Öntözgetem rózsafámat,

De nem is hiába, Anyáknapja ünnepére,

Kihajt minden ága. Nyílik kelyhe rózsa szálnak,

Úgy tűzöm a kebelére Az édes anyámnak.

Kis madárka szólj az ágon,

Gyönyörűen, szépen, Ne legyen ma bánat az én Jó anyám szívében.

Dalod után enyhül minden bánat,

Dalolj, dalolj kis madárka,

Az édes anyámnak

. **************************************

Áldás a szülőkre

Van hely, hol minden kicsi széken

Nevetve ültem egykoron.

S tipegő léptem, gügyögésem

Mosolyt rajzolt az arcokon.

Van ház, ahova tartozom,

Más otthonba sohse térek,

Bármely családhoz, minden házba

Csak, mint idegen, úgy lépek.

Valakiket: a szüleimet

Eléggé meg nem áldhatom,

Valakinek, ha százszor élek


Adósságom le nem róhatom.

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

velem voltál...........stb

(kovács petra, 2011.04.29 17:25)

velem voltál örömömben
velem voltál bajban
velem ha kacagtam
meséltél és meséltél
igazat és szépet

byyanyybaba@hotmail.com

(barna blanka, 2009.02.04 12:46)

anyák napján elő veszem a legnagyobb erejem és anyukám nak dalolom hogy:szeretem és csak ő a legnagyobb kincsem elő veszek még valami kis ajándékot és neki adom
én saját magam írtam pedig csak 7 éves vagyok