Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


karácsonyi versek

 

 

 

Kosztolányi Dezső: Karácsony

Ezüst esőben száll le a karácsony,
a kályha zúg, a hóesés sűrű;
a lámpafény aranylik a kalácson,
a kocka pörg, gőzöl a tejsűrű.

Kik messze voltak, most mind összejönnek
a percet édes szóval ütni el,
amíg a tél a megfagyott mezőket
karcolja éles, kék jégkörmivel

József Attila: Betlehemi királyok

Adjonisten Jézusunk, Jézusunk! 
Három király mi vagyunk. 
Lángos csillag állt felettünk, 
gyalog jöttünk, mert siettünk, 
kis juhocska mondta - biztos 
itt lakik a Jézus Krisztus. 
Menyhárt király a nevem, 
Segíts, édes Istenem.

Istenfia, jónapot, jónapot; 
Nem vagyunk mi vén papok. 
Úgy hallottuk, megszülettél 
szegények királya lettél. 
Benéztünk hát kicsit hozzád, 
Üdvösségünk, égi ország! 
Gáspár volnék, afféle 
földi király személye.

Adjonisten, Megváltó, Megváltó! 
Jöttünk meleg országból. 
Főtt kolbászunk mind elfogyott, 
fényes csizmánk is megrogyott, 
hoztunk aranyat hat marékkal, 
tömjént egész vasfazékkal. 
Én vagyok a Boldizsár, 
Aki szerecseny király.

Irul-pirul Mária, Mária 
boldogságos kis mama. 
Hulló könnye záporán át 
alig látja Jézuskáját. 
A sok pásztor mind muzsikál. 
Meg is kéne szoptatni már. 
Kedves három királyok, 
jóéjszakát kívánok! Fel

 

 

 

Kustra Ferenc: Ma Karácsony este...



Ma Karácsonykor beköszöntött a tél
Kissé havas a táj, hidegről regél.
Reggel úgy ébredtem, hogy vágytam a havat,
Mára kellett ez, mint este, majd egy jó falat.

Majd ma este angyalka repül sebesen
És oly’ sok a dolga, hogy muszáj; siessen...
Jézuska küldte az ajándékokkal, és szeretetet
Hoz jó nagy adagot, csukjátok be most, szemeteket...

Este majd, mi mind bármit érzünk is, tudjuk, itt van, szeret,
Eljött hozzánk az égből emberséget hozott, mert szeret.
Ha még este is lesz hó, akkor majd a havon
Lépkedve csendben, nehogy lássuk... majd beoson...

Fenyőillat száll, körbe meg mit látok, csillogó szemek,
Nyughatatlanok, igen várakozók... főleg gyerekek.
Gyermekkorunk öröme a karácsonyfa, rajta csengő,
Mindenkinek örömöt szerez, és a boldogság eljő.

Kicsi csengő karácsonyfán majd, Anyu, ha lehet... jelez,
Diós-mákos bejgli díszes tálcán hívogat, hogy emez
A jobb, ne ezt edd, amaz sokkal jobb, azt edd,
Ünneplőben a kis család, láss neki, kezdd.

Ma együtt várjuk a Jézuskát, ki hoz szeretetet
És küld ajándékokat, látom csillogó szemeket
Mert ez boldogságot okoz, adni-kapni jó dolog
De főleg ma a szeretet, kötelező és szent dolog.

Ahogy egymásra nézünk gyerekek, felnőttek
Látjuk, hogy szeretet áramlik belőletek...
Gyerekek ezt talán még nem értik,
Ők a kapott ajándékban mérik.

Nemcsak fűtünk, a teret a szeretet melegsége járja át,
Egymásra hangolódunk és élvezzük ennek pillanatát.
Akármit is érzek, tudom, van szeretet, és jó ez,
Mert eljött az égből neked... nem fogható semmihez!

Együtt leszünk ma este, lelkünk békés lesz, mind szeretünk,
De azért a mindennapokban is így kéne szeretnünk.
A szeretet nem karácsonyfüggő, ne fogd vissza magad,
Társad, családod, emberek... ez majd téged naggyá avat.

Forrás: Karácsony